Kategóriák
Sporthírlap

1920. január 12.

A bajnoki rendszer reformja.

— Osztályközi értekezlet — Az I. oszt. sorozatos áldozata. – A II. oszt. egyetlen engedménye. — Tizenhármas létszám. — A tavaszi szezon — Az I. oszt. javaslata — Földessy tervezete. — Langfelder javaslata a megoldás — Terror a levegőben — A II. oszt. javaslata — Pluralitás az előtérben — A junktim. — A kis egyesületek uj értekezlete. —

A döntés: A II. oszt. csoportgyőztesei döntőt játszanak a bajnokságért. — A győztes helyet cserél az I. osztály utolsó csapatával. — A legyőzött körmérkőzést játszik a 12, 13 és a 14-ik csapattal a tizenharmadik helyért. —

Megtörtént az, a miben csak a megrögzött optimisták hittek: az osztályközi bizottság megoldotta a bajnoki rendszer és a kiesés problémáját. Nem ment könnyen a dolog. Négy és fél óráig tartott a meglepően tartalmas, sőt magvas vita, ezernyi érv hangzott el, a mig végre megtudtak egyezni a bajnoki osztályok megbízottai. De ez is csak úgy eshetett meg, hogy

mind a két párt jelentős áldozatot hozott a békének,

a mi most egyet jelent a labdarugó sport nyugodt menetű fejlődésével.

Az első osztály teljesen

elejtette a mentőakciót,

a mely az NSC-t, az UTSE-t és a TTC-t fenyegette elsősorban Elejtette továbbá a tizenkettes létszámot, annak ellenére, hogy az első osztályú egyesületek legtöbbje választmányi határozattal kötötte magát a tizenkét csapat mellé s belement abba, hogy

az 1920/21. évi bajnokságban tizenhárom csapat játszék az első osztályban.

Elejtette a bajnokság kettészakitásának a tervét s belement abba, hogy

föltétlenül lejátszák a tavaszi szezont,

mert csak igy lesz megállapítható, hogy mely csapatok végeznek az utolsó helyeken az első osztályban s mely csapatok kerülnek az élre a II. osztályban s szereznek ezzel jogcímet az I. osztályba való bejutásra.

Elfogadta az I. osztály a II. osztály jól bevált párhuzamos csoportjait, a mi intézményes biztosítéka a II. osztály fölvirulásának.

A legnagyobb engedménye az I. osztálynak azonban az, hogy noha az ötös bizottság öt egyesületet (KAC, Vasas, NSC, TTC, UT8E) szerinte, jogellenesen besorozott az első osztályba s ezzel módfelett megkönnyítette a II. osztály vezető egyesületeinek az előbbre jutást, mégis

simán beereszti az I. osztályba a II. osztály bajnokát

s csak a második helyezett bejutását nehezíti meg azzal, hogy előbb egy körmérkőzésben kell győznie az I. osztály 12., 13. és 14-ik csapata fölött.

A megoldás lényege tehát az, hogy sportszerűen,

a bajnokságban elért pontszám fog dönteni a kiesés dolgában

s nem holmi háború előtt szerzett jogcímek. Az első osztályból feltétlenül kiesik három csapat, de esetleg négy is és helyettük föltétlenül bekerül az I. osztályba a II. osztály bajnoka s ha győz a körmérkőzésben, a második helyezett is.

Nem ötven percentet engedett tehát ebben a tekintetben az I. osztály, hanem hetvenötöt, mert a körmérkőzést bátran lehet 25 percenttel taksálni. Ennél többet lehetetlenség volt a II. osztály teljhatalmú megbizottainak kiverekedni, ha csak vállalni nem akarták a szakadás és ezzel a bizonytalan kimenetelű harc ódiumát.

A II. osztály is engedni volt kénytelen tehát. De csak nehezen és kevés engedményt adott. S csak annak a fenyegetésnek a hatása alatt, hogy az I. osztályból kiválik a tiz békebeli csapat s

a Stobbe- és Kárpáti-csoportok győzteseit hozzácsapják egy külön fölállítandó csoporthoz, a melyben kívülük még a KAC, a Vasas, az NSC, a TTC és az UTSE fognak játszani.


Igaz, hogy a javaslat szerint ebből a csoportból három csapat evezett volna át az I. osztályba, hogy tizenkét csapatra egészítse ki, de a II. osztály bajnokai vajmi kevés sánszszal startolnának a három első helyért a tulerős konkurenciában.

A II. osztály egyetlen, de szerfölött fájdalmas engedménye az, hogy

– csak a bajnoka, a Stobbe- és Kárpáti-csoport győzteseinek döntő- mérkőzéséből kikerült bajnoka lépne föl automatikusan az első osztályba,

helyet cserélve az I. osztály utolsó helyezettjével, mig a bajnoki döntőben legyőzött csoportbajnoknak osztályozót kell játszani
az I. osztályú aranyalmáért.

Minden más kérdésben, még a legmélyrehatóbb fontosságuakban is, győzött a II osztály álláspontja. Ebben az egyben azonban meg kellett hajolnia olyan szempontok előtt, a melyek logikája elől nem lehetett kitérni.

A békét ugyanis csak kölcsönös engedékenységgel lehetett megteremteni. Sokat, pontról-pontra engedett az I. osztály, ebben az egy kérdésben azonban keményen, harccal, fölborulással dacolva — a sarkára állt Azzal érvelt, hogy az utolsóelőtti csapatoknak módot kell nyújtani egy utolsó kísérletre már azért is, mert

a második osztálynak tulajdonképpen csak egy bajnoka lehet

s az elé nem gördítenek akadályt. A jövőben lehetővé teszik a kettős helycserét, ebben az átmeneti évben azonban legalább az egyik II. osztályú győztes részére, osztályozóhoz kötik. Egy csoport-győztes osztályozója állt végül az első osztály engedményeinek egész sorozatával szemben, tehetett-e tehát mást a II. osztály, minthogy meghozta a súlyosnak látszó, de végeredményében talán mégsem végzetes áldozatot. Makacssággal, objektív érvek megtagadásával különben sem ért volna célhoz. Áldozatot hozott az I. osztály, áldozatot kellett hoznia a II. osztálynak is, hogy a béke megköthető legyen. Jó lesz, ha a békekötés elbírálásánál figyelembe veszik ezt a fontos nézőpontot a II. osztály egyesületei.

*

Az osztályközi értekezleten képviselve volt: az MLSz elnöksége Oprée Rezső társelnökkel, Herendi Artúr és Tibor Lajos alelnökkel, az I. osztály dr. Csányi Józseffel és Lázár Józseffel; a II. osztály Balassa Jenővel, dr. Földessy Jánossal és Gyárfás Viktorral; a III. osztály Kenyeres Árpáddal és Ried Ferenccel; a tizes blokkon kívül álló Vasas, NSC, TTC, UTE, UTSE Langfelder Ferenccel és Reiner Sándorral. Á jegyzőkönyvet Neuwelt Emil főtitkár vezette.

Az értekezletet Oprée társelnök nyitotta meg szerdán este 6 órakor és szakszerű, konciliáns tárgyalásra kérte föl a megjelenteket. Az értekezlet kimagasló beszédét

Lázár József mondta el, az I. osztály nevében. Azzal kezdte, hogy a békés megoldás vágya vezérli. A legnagyobb baj az, hogy

gyakran hivatkoznak jogokra s ez rendi kívül megnehezíti a problémák megoldását.

Ilyen jog a békebeli első osztály érintetlen jogköre is. Az MLSz ugyanis minden évben megismételte azt az ígéretét, hogy ott folytatja a háború után a bajnoki kampányt, ahol á háború kitörésének a pillanatában abbanhagyta. Kétségtelem hogy

az I. osztály tizes létszámát a proletárdiktatúra terrorisztikus szellemének hatása alatt emelték föl tizenötre.

Hangsúlyozza, hogy a szabályellenesen összehívott közgyűlés nem lehetett jogforrás. A közgyűlés a szövetség legfelsőbb, legutolsó fóruma, nem adhatta tehát át a jogkörét egy ötös bizottságnak.

Sorozatos jogtalanságot követ el tehát a II. osztály, mikor a jogaival élni akar.

Elismeri, hogy a bajnoki rendszer megváltoztatása junktimban van a pluralitással. Ma úgy áll a helyzet, hogy

bármit akarnak a kisegyesületek, keresztül tudják vinni,

tekintet nélkül arra, sértik-e vele- az I. osztály érdekét.

Azt javasolja, hogy az I. osztálynak annyi szavazatot adjanak, hogy meg tudja akadályozni azt, hogy a kisegyesületek pozitív szabályváltoztatást tudjanak csinálni.

Csak a két osztály együtt alkothasson uj szabályt.

Az MLSz vezetése igy megmarad az arra hivatottak kezében, de a kisegyesületek is kellőképpen tudják képviseltetni magukat a tanácsban és az MLSz minden szervében.

Reiner Sándor csodálja, hogy az MLSz elnöksége megjegyzés nélkül hallgatta végig Lázárt.

A Sportdirektórium nem dolgozott terrorisztikus szellemben.

Sőt a labdarugók szövetségével simán, kesztyüs kézzel bánt. Lehet azonban, hogy ha

nem érzik az általános terrort, talán nem küldik ki az ötös bizottságot s másként történik minden.

Dr. Csányi József: A terror a levegőben volt. Éreztük a rendkívüli idők nyomását és

megcsináltuk azt, amit a közhangulat követelt.

Reiner Sándor: Terrort az idő rövidsége gyakorolt.

Oprée Rezső: Megragadja az alkalmat annak a kijelentésére, hogy a Sportdirektorium nem avatkozott az MLSz ügyeibe. Sőt Reiner Sándornak sok mindent köszön a szövetség.

Dr. Földessy János: A terror ellenére is az ment keresztül, amit a szövetség elnöksége javasolt. Egy tervezetet nyújt be, amely — berlini minta után haladva — elmésen és minden érdeket kielégítve oldaná meg a bajnoki rendszer problémáját. Több alapelvet vett tekintetbe:

1. Az alacsonyabb osztályok érdekei az előbbrejutásnál megóvassanak.
2. Úgy a háború előtti, mint a háborús jogok respektáltassanak.
3. A nagy csapatlétszám redukáltassék.
4. A megoldás kétfordulós alapon történjék.
5. Az osztályozó lehetően kikapcsoltassék.
6. A legjobb tizenkét csapat kiválasztása a zöld gyepen történjék.

Leteszi az értekezlet asztalára a következő tervezetet:

MTK
1
KAC
2
FTC
3
BTC
4
MAC
8
Vasas
7
III. ker
6
UTE
5
NSC
9
Törekvés
10
MAFC
11
UTSE
12
Testvériség
1
“33” FC
15
BAk
14
TTC
12
ETC
2
VII. ker.
3
BEAC
4
Husos
5
Főv. TK
4
UMTE
8
VAC
2
Vérhalom
1

Eszerint a 15 elsőosztályú csapathoz ősszel hozzájárul 9 másodosztályú csapat. Mindegyik csoport csapatai két fordulóban (az őszi szezonban) mérkőznek egymással. A csoportok első három helyezettjei fogják alkotni az I. osztályt, a többiek pedig a második osztályt. 1921 tavaszán az igy kapott II. osztályhoz hozzácsapnak még 12 csapatot és sorsolás utján fölállítják az állandó jellegű párhuzamos csoportokat. A III. osztályt szintén a tervezet szellemében építenék ki.

Lázár József: Lehetetlennek tartja a javaslat elfogadását. Érve erre két szó: Egyleti érdek. Azt javasolja, hogy

az I. osztály négy utolsó helyezettje és a II. osztály két csoport győztese egyfordulós osztályozót játszanak két elsőosztályú helyért

Langfelder Ferenc: A II. osztálynak csak egy bajnoka lehet. Az a bajnoki szabályok szellemében jusson be osztályozó nélkül az első osztályba. Az I. osztály utolsó helyezettje viszont feltétlenül essék ki. Lázár javaslatát odamódositja tehát, hogy

a Stobbe- és a Kárpáti-csoportok győztesei játszanak döntőt a II. osztályú bajnokságért. A győztes cseréljen helyet az I. osztály utolsó csapatával. A legyőzött pedig játszék körmérkőzést az I. osztály 12, 13, 14-ik csapatával a tizenharmadik helyért.

Javasolja még, hogy az első osztályban 13 csapat játszék, a II. osztályban 28 csapat, a III. osztályban pedig 4 csoportban annyi, amennyi jelentkezik.

Lázár József: Alkalmasnak tartja a tervezetet a tárgyalásra.

Gyárfás Viktor: Azzal, hogy a II. osztály bajnoka simán bekerül az első osztályba, már célhoz érkeztek a kis egyesületek. Pártolja Langfelder javaslatának az elfogadását.

Ezután a II. és III. osztály képviselői visszavonultak, hogy egymás között megállapodjanak. A II. osztály uj javaslatát

Dr. Földessy János terjesztette be: Az I. osztály pontszám alapján legjobb tiz csapata játszik külön s a

megüresedett három helyért az utolsó öt első osztályú csapat játszék a II. osztály öt első helyezettjével egyfordulós körmérkőzést.

A II. osztály javaslatát egyértelműen utasították vissza nemcsak az I. osztály képviselői, hanem az MLSz elnökségének a tagjai is. Lázár József fölállt és ünnepies hangon bejelentette az áthidalhatatlan szakítást. Képtelenségnek vallotta ugyanis, hogy még három II. osztályú csapat jogosulatlan szerephez jusson.

Zűrzavar keletkezett, amit csak nehezem lehetett lecsillapítani. Végre az MLSz elnökségének és Gyárfás Viktornak a rábeszélésére, úgy az I. osztály, mint a II. osztály képviselői elfogadták Langfelder Ferenc javaslatát, amelynek egyes pontjait azonnal jegyzőkönyvbe foglaltak.

Dr. Földessy János indítványára kimondotta még azt is az osztályközi értekezlet, hogy az elrendelt osztályozó körmérkőzést nem a kánikulában, hanem augusztus második felében kell lebonyolítani s hogy a II. osztály döntésére bízza, egy vagy két döntő meccset vivjanak-e a II. osztályú csoportgyőztesek. Dr. Földessynek a két döntő meccs melletti érvelését ugyanis nem honorálta elismeréssel az értekezlet.

A bajnoki rendszert érintő problémák eldöntése után a pluralitást (többes szavazat) tárgyalására tért át az értekezlet.

Lázár József tiz szavazatot kért az I. osztályú egyesületek, hármat a II. osztály és egy szavazatot a III. osztály egyesületei részére. Kimutatta, hogy a pluralitás ellenére is majoritásban maradnak a kisegyesületek s ez a majoritás állandóan növekedik, mert az I. osztály létszáma 12-re csökken idővel s ezzel szemben a III. osztály csapatai folyton szaporodnak. Kéri a javaslat azonnali elfogadását, mert határozott utasítása van kivonulni az MLSz-ből, ha az első osztály a pluralitást meg nem kapja. Még egy fél évig alkalmas az idő a disszidálásra. Ha megszilárdul a helyzet, nem lehet többet megmozdulniok.

Dr. Földessy János: A működési évek számához kötné a pluralitást.

Gyárfás Viktor: Közvetítő indítványt tesz. Az osztályozóhoz kötött pluralitást kombinálná a működési évekhez kötött pluralitással, a mi bizonyos előnyhöz juttatná a kis egyesületeket. Másrészt a főváros sportját érdeklő kérdésekben nem engedné szavazni a vidéket.

Tibor és Csányi ellenzik Gyárfás indítványát viszont Reiner és Langfelder a magukévá teszik

A vitát végül azzal zárták be, hogy a II. és III. osztály képviselői előbb szerezzék meg a kisegyesüietek elvi hozzájárulását a pluralitásnak az I. osztálytól kívánt formájához, hogy a keddre halasztott ülésben véglegesen lezárhassák a bajnoki rendszer, a kiesés és a pluralitás kérdéseinek aktáit.

*

A kisegyesüietek megbizottai elhatározták, hogy

hétfőn este 6 órára értekezletre hívják össze a kisegyesületeket az MLSz tanácskozó termébe,

hogy az osztályközi értekezlet megállapodásait megismertessék és megokolják.

*

Két tárgyaláson kell tehát túl esnünk még, hogy a multé legyen a sok keserűség, amit a kitörni készülő harc előidézett. Békét köt a két ellenséges tábor s igy — a futball nagy szerencséjére — nincsenek győztesek, de nincsenek legyőzöttek sem. És igy van ez jól.

Gyárfás Viktor.


Levelek.


Az MLSz főtitkárának nyilatkozata:

Tekintetes Szerkesztőség!

Múlt heti b. közleményük foglalkozott az én állítólagos tervezetemmel és ebből az alkalomból a cikkíró alaposan leszedte rólam a keresztvizet. Egyévi főtitkári működésem alatt egyszer sem folyamodtam a nyilatkozás fegyveréhez és most sem tenném, ha két érdekcsoport harcában az egyik félhez való pártolással meg nem vádoltak volna.

Azt hiszem, sikerült a cikk t. íróját meggyőznöm arról, hogy a Sportlap által közölt tervezet eltorzítva látott napvilágot. Miután reggeltől estig főtitkár vagyok és csak vacsora után szűk családi körben érek rá magánember (vagy — ha tetszik — a cikkíró szerint magántudós) lenni, csak úgy sebtében mondhattam el nevezett lap szerkesztőjének az én tervem vázlatát, amiből ő sajnos ép azt hagyta el, ami leginkább elfogadható lett volna. Én e vázlatot már csak a Sporthirlap cikkének megjelenése után vetettem papírra, mert látni szerettem volna, vajjon tényleg hazadolgoztam-e. Meg kell állapítanom, hogy itt viszont a cikkíró tévedett, mert — azt hiszem erről szintén meggyőztem és remélem, hogy a fogadásként kikötött vacsorát a Husiparosok bankettjén tényleg ki is utalványozza nekem — a MTK és FTC közti pontdifferencia 5-ről 4-re és nem 3-ra apadna le. Elhiheti nekem mindenki, hogy zzért az egy pontért nem volnék hajlandó egy egész bajnokságot felforgatni.

Az események minden tervezgetésnek és így az én tervemnek aktualitását is túlszárnyalták és igy már nincs célja, hogy tervemet igaz mivoltában mutassam be. Utalok azonban megint csak a cikkíró kollégára, akinek az osztályközi értekezleten módfelett tetszett Tibor alelnök terve. (Hatalmas tévedés, amit kénytelen vagyok megcáfolni. A cikkíró.) Nos, ez a terv csak annyiban különbözött lényegileg a enyémtől, hogy a II. osztályúak erőpróbáját még a KAC-cal és a Vasasokkal is súlyosbította volna. Ha tehát nem volt oka a cikkírónak emiatt fel háborodnia, úgy ép oly kevéssé lett volna rá oka, ha az én tervemet helyes formában hallotta volna.

Így lettem én ártatlanul a tekintetes Szerkesztőségnek és a sokat zaklatott kisegyleteknek Prügelknaber-ja.

Neuwelt Emil
a MLSz főtitkára.
Prügelknabe: bűnbak

Hozzászólás (előmoderált, csak a témához kapcsolódó hozzászólások jelennek meg)