Kategóriák
#kontextus

1920. január 9.

MENEKÜLT IDŐSEBB HÁZI-szolga felvétetik. Kispest, Üllői-ut 136. Gorbay

(Friss Újság)

“Jó ötkoronás” (fotó: wikipedia)

— (Történet tíz darab huszonötkoronásról.) Nyugtázunk tíz darab szovjet 25 koronást, összesen ötven korona értékben. Ezt a pénzt 1919 július havában 5 koronánként — tehát jó «postapénzben» — adták össze a kispesti Helvey-gyár munkásai az ellenforradalom által elesett vörös katonák hozzátartozói részére. A pénzt be is küldték a «Magyarországi vegyészeti szakszervezet asphalt- és tetőfedő-szakosztölyá»-nak, hogy juttassa rendeltetési helyére. Ismételjük : csupa jó ötkoronásokban szedték össze és küldték el a pénzt, amelyből azonban az elesett vörös katonák hozzátartozói egy vörös fillért se kaptak. A 250 korona ellenben leolvadt 50 koronára és pedig oly módon, hogy a fönt megnevezett «szakosztály» most, félév múlva, rossz 25 koronásokra kicserélve és minden indokolás nélkül visszaküldte a pénzt a Helvey-gyár munkásainak. Csak azt nem tudni, hogy ki követte el ezt a műveletet. Mert a gyűjtött pénzeket se az asztalfiókban tartani, se a mellényzsebben hordani nem szabad. A mások pénzére jobban kell vigyázni, mint a magunkéra és ha az asphaltos szakosztály nem osztotta szét az elesett vörös katonák hozzátartozói közt a Helvey-gyár munkásainak 250 koronáját, akkor be kellett volna tennie valamilyen bankba, ahol a jó 5 koronások nem vedlettek volna át rossz 25 koronásokra. Mert így, ahogy az a furcsa elszámolás történt, gyanús illat csap felénk és ezúttal a pénznek — a zöld postapénz helyett visszaküldött szovjetpénznek — a latin közmondás ellenére is szaga van. Mert az bizonyos, hogy 250 koronából elsikkadt 200 és az aszfaltos szakosztálynak — legalább a burzsuj-etika szerint — kötelessége volna kinyomozni, hogy kinek a kezén tévedt el a 200 korona. Egyébként a megmaradt 50 koronát, az adományozók közös kívánságára, eljuttattuk az Önkéntes Mentőegyesület pénztárába. Bár az aszfaltos szakosztály is oda juttatná a kézen-közön eltűnt 200 koronát. Ez azonban —ismervén a mindenfajta szociáldemokrata szakosztályok természetrajzát, alighanem csak pium desiderium marad. Igaz-e, nyájas olvasó?

(Nemzeti Újság)
pia desideriua: jámbor kívánság
postapénz: a tanácsköztársaság idején, a Magyar Postatakarékpénztár által kibocsátott, fedezettel rendelkező papírpénz.

(A koksz árát megállapították.) Annak idején hírt adtunk arról, hogy a kispesti rendőrkapitányság árdrágítás miatt Darvas Imre vállalkozót hat havi elzárásra és 20.000 korona pénzbüntetésre ítélte árdrágításért. A hatósági beavatkozás előzményei a következők voltak: A Cséry-féle szeméttelepen kibányászható koksz haszonélvezetét a főváros a Fővárosi Tisztviselők Nemzeti Szövetségének adta. Ez a szövetség megbízta a Darvas-céget, hogy a kibányászott kokszot hozza forgalomba. Ugyanekkor szerződést kötött a céggel, amely szerint a kibányászott koksznak a fele őt illeti. Minthogy a Szövetség tagjainak kifogásuk volt az ellen, hegy egy zsidó céggel állnak összeköttetésben, ezért a szövetség vezetősége ugyanilyen szerződést kötött Dávid János és Fiai keresztény céggel is. Azonban úgy a zsidó, mint a keresztény cég a kokszot nem a főváros által megállapított 130 koronáért hozta forgalomba métermázsánként, hanem 180—200 koronáért. Ezért indult meg ellenük az eljárás árdrágítás címén. Miután a Cséry-telepen a 40 év alatt összegyűlt szemétből 2000 vagon koksz termelhető, a szénügyek kormánybiztosa avatkozott bele az ügybe, lefoglalta a szénmennyiséget és az iratokat áttette az árvizsgáló bizottsághoz. Az árvizsgáló bizottság a koksz árát Budapesten métermázsánként 125, Budán pedig 130 koronában állapította meg.

(Népszava)
A Cséry-féle szeméttelepet egy időben nem csak a guberálók lepték el, hanem egyenesen cégek nyertek jogokat a koksz kitermelésére. A telepre sok apró széndarab került, amely a nagy nyomástól és a légmentes körülményektől idővel összeállt, és koksszá alakult.

Hozzászólás (előmoderált, csak a témához kapcsolódó hozzászólások jelennek meg)